Ha tudnék álmodni, én is rólad álmodnék. És nem szégyelleném.

 

Edward: "És az oroszlán beleszeretett a bárányba"

Bella: "Hány éves vagy?"
Edward: "17"
Bella: "És móta vagy 17?"
Edward: "Egy ideje"

Mersz szeretni? Az életed árán is?
Ne állj ellen, az Alkonyat úgyis leszáll!

Én vagyok az, aki hangokat hall a fejében, és te aggódsz azon, hogy őrült vagy? [Edward]

 

"Kérlek, árulj el csak egy teóriát." - a szemei még mindig parázslottak.- "Ööö, szóval,megmart egy radioaktív pók?" -ő is  hipnotizőr volt? Vagy csak reménytelen voltam?- "Eznem olyan kreatív." - gúnyolódott.- "Sajnálom, csak ezzel szolgálhatok." - mondtam,sértődve.- "Még csak nem is jársz közel." - kötekedett.- "Nincsenek pókok?"- "Nincsenek."-"És semmi radioaktivitás?"- "Semmi."- "Áh" - sóhajtottam.
 "A kriptonit sem zavar" - nevetett. (Edward Bella)

 

 "- És akkor az oroszlán beleszeretett a bárányba... - suttogta, és én lesunytam a fejem,
nehogy meglássa, milyen boldog izgalmat keltett bennem ez a szó.
- Micsoda buta bárány! - sóhajtottam.
- Micsoda beteg, mazochista oroszlán! "

Egyetlen női magazinban sem olvastam arra vonatkozó tippeket, hogy mit viseljünk, amikor vámpír kedvesünk bemutatkozó látogatásra invitál vámpír családjához.(Bella)

"Ott van például (...) a féltékenység. Százezer könyvben olvastam róla, láttam, amint a színészek eljátsszák ezer különböző színdarabban és filmben. Azt hittem, erről az érzésről mindent tudok, amit tudni lehet. De egészen megdöbbentett." (Edward)

De a féltékenység... fura egy dolog. Annyival erősebb, mint hittem volna! És teljesen irracionális!

"Ha jól értettem, nem azon aggódsz, hogy egy vámpírokkal teli házba látogatsz, hanem attól félsz, hogy azok a vámpírok nem fognak kedvelni téged?"

 

Biztos, hogy nem tűnsz el reggelre? ? kérdeztem. Tudnom kellett. ? Végtére is mesebeli lény vagy!

"Valahányszor hideg keze megérintett, a szívem mindig meglódult. Két ilyen alkalommal láttam valamit az arcán, ami arra vallott, hogy képes meghallani a szívverésemet."

 "Döbbenetes, milyen hirtelen elszállt a fojtogató félelem, döbbenetes, milyen tökéletes biztonságban éreztem magam abban a pillanatban, amint meghallottam a hangját."

 

"Csak azért, mert... mert bizonyos fajta lapokat osztottak nekünk... ez még nem jelenti azt, hogy nem dönthetünk úgy, hogy fölébe kerekedünk a végzetünknek... egy olyan végzetnek, amit egyikünk sem maga választott."

 

"Vele az idő és a tér egyetlen zavaros ködbe folyt össze mindahányszor, és én mindkettőről teljesen megfeledkeztem"

"Hihetetlen, hogy valaki, aki ilyen gyönyörű, hús-vér ember legyen."

"Ha nem lenne sötét, sose látnánk a csillagokat."

 

-"Azon gondolkoztam, amíg futottam..." - megállt.
- "Remélem, hogy ne menjünk neki egy fának."
- "Butus Bella." - kuncogott. - "A futás nekem ösztönös.
Nem valami olyasmi, amin gondolkoznom kell."
- "Felvágós." - suttogtam újra. (Edward, Bella)

 

- "Noshát, Mami, valószínűleg észrevetted, hogy a barátom csillog. Ez csak valami,
 amit gyakran csinál a napon. Ne aggódj miatta..." (Bella)

"Szemmel látható változásokra számítottam, de itt vagy,
elpirulva, mint mindig." (Emmett)

 

- "Ha álmodhatnék, akkor rólad álmodnék. És nem szégyellném." (Edward)

- "Ha már úgyis a pokolba kell mennem, akkor legalább csináljam rendesen." (Edward)

Nem tudom, meddig ültünk ott mozdulatlanul. Talán órákig. Végül a pulzusom lenyugodott, de Edward nem moccant, szótlanul tartott a karjában. Tudtam, hogy bármelyik pillanatban túl sok lehet neki ez az egész, és akkor az én életemnek vége - olyan gyorsan, hogy talán észre sem veszem. És mégsem féltem. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy átölel.

És azzal újra két keze közé fogta az arcomat. Elakadt a lélegzetem. Habozott - de nem a szokásos értelemben, emberi módon. Nem úgy, ahogy egy férfi hezitál, mielőtt megcsókol egy nőt, de szeretné előbb kipuhatolni, miként fog a nő reagálni. És nem úgy, amikor azért habozik, hogy meghosszabbítsa a pillanatot, a várakozás eszményi pillanatát, amely néha jobb, mint maga a csók. Edward azért habozott, hogy kipróbálja magát, hogy lássa, biztonságos-e a dolog, hogy megbizonyosodjék róla, még mindig ura önmagának.

"Emlegesd a farkast, s az máris a kert alatt kullog"(Jacob)

Oldal: Idézetek
Ne állj ellen, az Alkonyt úgyis leszáll!!! - © 2008 - 2024 - twilightfanclubb.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat